A Kneecap politikai üzenetet hordozó hip-hop, amelynek népszerűsége túlmutat Észak-Írország határain. Provokatív politikai nézeteikről ismertek, de munkájuk lényege nem az üres vitatkozás - a zenét eszközként kezelik, hogy megváltoztassák az országukat.
This text has been auto-translated from Polish.
Vannak ellentmondásos művészek a kortárs zene világában, de nem olyanok, mint a Kneecap - egy belfasti trió, akik az ír hip-hopot olyan politikai üzenetekkel ötvözik, amelyek egyszerre váltanak ki csodálatot és felháborodást. Munkáik érintik az antikolonializmus, az északír történelem, az ír nyelvért folytatott küzdelem és az olyan globális konfliktusok témáit, mint a palesztinai helyzet.
A Mo Chara, Móglaí Bapa és DJ Próvaí alkotta formáció nemcsak a zenei színtéren aratott sikert, hanem a brit kormánnyal való összecsapásokat is megnyerte, filmes díjakat nyert és hozzájárult az ír nyelv újjáélesztéséhez. Szövegeik elemzése megmutatja, hogy zenéjük milyen mélyen beágyazódott a történelembe és a politikába - számukra a rap nem csupán szórakozás, hanem az identitásért folytatott küzdelem eszköze.
A végtelen bajok
A Kneecap az Ír Köztársaság, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának kormányai között 1998-ban megkötött Nagypénteki Megállapodás gyermekei, amely véget vetett a The Troubles néven ismert konfliktusnak. Ez a nyugat-európai történelem egyik legbrutálisabb és legbonyolultabb polgárháborúja. Három évtizeden keresztül a republikánusok (katolikusok, akik az Ír Köztársasággal való újraegyesítésre törekedtek) és a lojalisták (protestánsok, akik az Egyesült Királyságban akartak maradni) utcai harcokban, terrortámadásokban és brutális háborús kampányban feszültek egymásnak.
Hosszú időbe telt, amíg a megállapodások megszülettek, és miután aláírták, Észak-Írország politikailag, vallásilag és kulturálisan megosztott maradt. Belfastban a mai napig külön katolikus és külön protestáns városrészek vannak, és a két Írország egységének kérdése még mindig hatalmas érzelmeket vált ki.
Ezen a talajon nőtt a Kneecap népszerűsége - zenéjük tele van utalásokkal a The Troubles-re, az IRA-ra, a drogokra, a katolicizmusra és az ír kultúrára, de szatírával és iróniával is.
A trió 2017-ben debütált a "C.E.A.A.R.T.A." című kislemezzel. (írül: "jogok"), amely az írül beszélők elnyomásának történetét mesélte el Észak-Írországban. A dalt egy igaz történet ihlette - Móglaí Bap és egy barátja a "Cearta" szóval fújtak graffitit egy buszmegállóra egy nyelvi jogokért szervezett tüntetés előtt. Ezt követően a zenész barátját letartóztatták, és nem volt hajlandó angolul beszélni a rendőrökkel.
A kislemez gyorsan felkeltette a média figyelmét, különösen, amikor az ír nyelvű RTÉ Raidió na Gaeltachta rádióállomás betiltotta a drogos utalások és a vulgaritás miatt. A tiltás sikeres volt, de kontraproduktív - növelte a Kneecap népszerűségét, és segített nekik abban, hogy olyan zenekarként építsenek hírnevet, amely nem fél megszegni a konvenciókat. A zenekar azonban már a kezdetektől fogva nem riadt vissza az ellentmondásos témáktól sem.
A köztársasági lázadás szimbóluma
A név a "kneecapping"-re utal, az IRA brutális módszerére, amellyel az árulókat, pedofilokat és drogkereskedőket a különböző IRA-frakciók úgy büntették, hogy hat pisztolylövéssel térdbe, bokába és könyökbe lőtték őket (az úgynevezett hatos csomag). Az IRA így több mint 2500 embert "büntetett meg" a bajok idején.
Bár a zenészek biztosítják, hogy tevékenységük nem az erőszak dicsőítésére irányul, nem titkolják, hogy "republikánus huligánok" (Republican Hoods). Koncertjeiken gyakran találkoznak ír fiatalok Belfastból és Dublinból, valamint az országon kívülről érkező rajongók, akiket érdekel az éles, provokatív narratívájuk. A rajongók kezében tartott tucatnyi, néha több száz ír zászló mindennapos látvány.
Sokan azzal vádolták őket, hogy az angolellenességet hirdetik, különösen a "Get Your Brits Out" című daluk megjelenése után, amely a republikánus tüntetések himnuszává vált. A dalszövegben támadott fő célpontok Christopher Stalford, Samuel Wilson és Sammy Wilson - az északír DUP (Democratic Loyalist Party), egy nemzeti konzervatív párt képviselői, akiknek fő célja, hogy Észak-Írországot a brit koronának hagyják. A párt képviselői azzal vádolták a zenészeket, hogy "romantikusan ábrázolják a terrorizmust".
A Kneecap első albuma, a '3CAG' 2018-ban jelent meg. A cím az MDMA (írül 'három mássalhangzó és egy magánhangzó') szlengjére utal. A zenekar ironikusan játszott az ír fiatalokkal kapcsolatos sztereotípiákkal, egy bulizós, de politikailag és társadalmilag tudatos generáció képét rajzolva meg. A 'Sick in the Head'-ben a zenekar eltávolodott a közvetlen politikától, és a mentális káoszra és a hedonizmusra koncentrált. Ez a dal tele van a drogok okozta látomásokkal, belső zűrzavarral és nihilizmussal, amelyek gyakran megjelennek az ír rapben.
A "Guilty Conscience" a Kneecap egyik legszemélyesebb száma, amelyben a zenekar a katolikus neveltetés traumájára és a szigetországi erkölcsi ellentmondásokra utal. A "Better Way to Live" című szám a Kneecap egyik legnyíltabban politikai száma. Ez egy ironikus elbeszélés arról, hogy a "jobb módja az életnek" az lenne, ha brit ellenőrzés alatt élnénk - ami persze tiszta gúny.
'Kneecap' - a történelemtől a mitológiáig
2024 januárjában mutatták be a Sundance Filmfesztiválon a Kneecap, című filmet, amely a zenekar eredetét meséli el. A produkció, amelynek egyik főszerepét Michael Fassbender játszotta, elnyerte a közönségdíjat, és széles körben az utóbbi évek egyik legprovokatívabb ír filmalkotásaként méltatták. Emellett a film volt az első ír nyelvű produkció a fesztiválon.
A film a zenekar történetének kitalált, eltúlzott változatát mutatja be, a törvények között egyensúlyozó fiatalokként ábrázolva őket. A produkcióban még a Sinn Féin Köztársasági Párt egykori vezetője, Gerry Adams is szerepel, ami tovább fűtötte a film körüli hangulatot. "Nagy Kneecap-rajongó vagyok, mióta még Ní Ceapainn-nek hívták őket - ez az ír kifejezés és szójáték okos használata a Kneecappingre. [A Kneecap rapperek zseniálisak. Provokatívak. Okosak. Viccesek. Szatirikusak. Politikailag és lírailag összhangban a gyökereikkel. És nagyon, nagyon tehetségesek. Ez az, ami elvezetett a filmjükhöz. Vigyázat! Provokatív is" - írta a politikus a Belfast Media honlapján.
A fesztiválokon aratott sikere után a Kneecap a legjobb nemzetközi film és a legjobb eredeti dal ("Sick in the Head") Oscar-jelöléséért küzdött. A zenészek végül nem versenyezhetnek a szobrocskáért. A közösségi médiában azt sugallták, hogy az akadémiai testület döntését a Kneecap Palesztinával való szolidaritása és Izrael nyílt bírálata indokolta.
"Bassza meg az Oscar-díj! Free Palestine" - kommentálták a zenészek az Instagramjukon. A Rich Peppiatt rendezésében készült film összesen 19 különböző díjat és 64 jelölést nyert, köztük a brit filmvilág legfontosabb elismerését, a BAFTA-t. A film két, látszólag egymásnak ellentmondó kategóriában is tarolt: a legjobb brit film és a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. A brit akadémia végül csak a legjobb rendezői debütálásért díjazta a Kneecapot.
Az együttes nyíltan támogatja a palesztin ügyet. Koncertjeiken gyakran lobognak palesztin zászlók, és a közösségi médiában többször kritizálták Izraelt a palesztinokkal szembeni politikája miatt.
2024-ben a Kneecap adománygyűjtést szervezett, hogy az Aida menekülttáborban tornatermet építsenek az izraeli támadások következtében végtagjaikat elvesztett palesztin fiatalok rehabilitálására. A palesztin ügy iránti elkötelezettségük tovább osztotta a közvéleményt - egyesek számára a globális igazságosság harcosai, mások számára a szélsőséges ideológiák támogatói lettek.
Térdkalács kontra brit kormány
2023. A Kneecap a Music Export Development Programme (Zenei Exportfejlesztési Program), a brit kormány által támogatott független művészeti kezdeményezés keretében pályázott támogatásra a tengerentúli művészek népszerűsítésére. A pályázatot a programot kezelő UK Phonographic Industry Panel jóváhagyta.
Az alapot azonban a Gazdasági és Kereskedelmi Minisztérium és a Kulturális, Média- és Sportminisztérium felügyeli, és az üzleti miniszter, Kemi Badenoch (Konzervatív Párt) 2024-ben úgy döntött, hogy visszavonja a támogatást. A kormány szóvivője egyértelművé tette, hogy az állam nem szándékozik finanszírozni azokat, akik "ellenzik az Egyesült Királyság létét". A támogatás értéke 14 250 font volt.
Kneecap beperelte az Egyesült Királyság kormányát, és 2024 novemberében megnyerte az ügyet a bíróságon, így London kénytelen volt kifizetni az összeget. A szimbolikus bosszú gesztusaként a teljes összeget a belfasti katolikus és protestáns fiatalokat támogató szervezeteknek adományozták, ragaszkodva ahhoz, hogy "Londonnak nincs joga megszabni Írországnak, hogy mi a kultúrája". DJ Próvaí elmondta: "Számunkra ez az akció sosem a 14 250 fontról szólt, lehetett volna 50 penny is".
Cé mhéad duine a labhraíonn Gaeilge?
A zenekar legnagyobb eredménye azonban nem a provokatív politikai nézeteik vagy az életmódjuk, hanem az ír nyelv népszerűsítésére gyakorolt hatásuk. Nekik köszönhetően az észak-írországi fiatalok egyre inkább nem kötelességtudatból, hanem büszkeségből és a kultúra iránti rajongásból tanulnak írül.
Írország Központi Statisztikai Hivatala 2022-ben felmérést készített a lakosság körében az ír nyelvtudásról. A közel 2 millió ír nyelvtudásról nyilatkozó ember 10 százaléka beszélt nagyon jól, további 32 százalék pedig jónak minősítette tudását. Ez összesen mintegy 780 000 embert jelent, akik megfelelő szinten beszélik az ír nyelvet.
Érdemes szem előtt tartani, hogy az ír csak 2022 decemberében vált Észak-Írország hivatalos nyelvévé (az angollal egyenrangúvá). Az identitásról és nyelvről szóló törvény számos kulcsfontosságú rendelkezést tartalmaz, többek között az ír nyelv hivatalos elismerését és védelmét, valamint az ulsteri skót és ulsteri brit kultúra támogatását. Két biztos kinevezéséről is rendelkezik - az egyik az ír nyelvért, a másik az ulsteri skótok/ugor-britek örökségéért felelős. A dokumentum emellett előirányozza a Kulturális Identitás és Kifejeződés Hivatalának létrehozását, valamint 4 millió fontot szán az ír nyelv fejlesztésére.
Egységes lesz Írország?
A Belfast Telegraph 2020 februárjában közzétett felmérése szerint az északír lakosok 29 százaléka támogatta az Írországgal való egyesülést, míg 52 százalék az Egyesült Királyságban maradást. Az újraegyesítés támogatottsága azonban korcsoportonként eltérő volt: a 18-24 évesek körében 48 százalék, míg 43 százalék ellenezte. Az idősebb korcsoportokban egyértelműen az Egyesült Királyságban maradás támogatottsága érvényesült.
Ezzel szemben a The Irish Times 2022 decemberében közzétett felmérése szerint a vallási hovatartozás szerint nyilvánvalóak voltak a különbségek: a katolikusok körében 55 százalék támogatta az újraegyesítést, míg 21 százalék ellenezte. A protestánsok körében mindössze 4 százalék támogatta az újraegyesítést, míg nem kevesebb, mint 79 százalék ellenezte azt.
Ezek a felmérések azt mutatják, hogy csaknem 30 évvel a nagypénteki megállapodás aláírása után még mindig nyilvánvaló a vallási és nemzetiségi megosztottság. Az életkori tényező is szerepet játszik, a fiatalabb generáció sokkal inkább republikánus-párti.
A Kneecap nem csupán egy zenekar, hanem egy kulturális jelenség, amely ötvözi a zenét, a politikát és az ír identitást. Történetük a nyelvért, a véleménynyilvánítás szabadságáért és a gyarmati múlttal szembeni ellenállásért folytatott küzdelemről szól. Követelik az ír nyelv teljes elismerését, kritizálják az észak-írországi brit uralmat, ellenzik a cenzúrát és a politikai elnyomást, és támogatnak más ellenállási mozgalmakat, például a palesztinai ügyet.
Zenéjük modern nacionalizmus a hip-hop ütemére - lázadó, baloldali és gyarmatellenes. A Kneecap nemcsak a zenei színteret változtatja meg, hanem a kultúrára és a politikára is hatással van. Hangjukat még Londonban is nehéz figyelmen kívül hagyni. A Kneecap az ír zene jövője vagy csak egy átmeneti botrány? Egy dolog biztos - a hangjuk hangos és lehetetlen figyelmen kívül hagyni.
