A romániai elnökválasztás lesifotójának Călin Georgescu bizonyult, akit sok felmérés nem tartott számottevő jelöltként számon. Ő kapta a legtöbb szavazatot, és esetleges győzelme nagy fordulatot jelentene a román politikában - különösen, ha a közelgő parlamenti választások is a radikális jobboldal sikerét hozzák.
This text has been auto-translated from Polish.
Az előrejelzésekkel ellentétben, amelyek 2 százalék körüli támogatottságot adtak Călin Georgescunak, a politikus tízszer annyi szavazatot szerzett, ami nagyrészt a szavazás előtt néhány nappal lendületet vett közösségi médiaoffenzívának köszönhető. A TikTok-on rendkívül népszerű videókban az Ukrajnának nyújtott segélyek leállítására szólított fel, és még Románia NATO-tagságát is megkérdőjelezte. Célja egy olyan ország, amely minden lehetséges területen önellátó, és kevésbé integrálódik jelenlegi szövetségeseivel.
A második fordulóban Georgescu egy olyan jelölttel kerül szembe, aki sok szempontból az ellentéte. Elena Lasconi a jobbközépet képviseli, erkölcsi kérdésekben liberális, és az EU-párti erők közé tartozik Romániában. Politikai tábora most az országot fenyegető egzisztenciális veszélyről beszél, és a demokrácia védelmére szólít fel, de kevesen számítottak arra, hogy ez Lasconira hárul.
A favoritok veresége
A választások előtti közvélemény-kutatások biztosra vették Marcel Ciolac részvételét az elnökválasztás második fordulójában. A hivatalban lévő miniszterelnök az elmúlt négy évben vezette a Szociáldemokrata Pártot (PSD), amely európai társaitól eltérően meglehetősen konzervatív álláspontot képvisel világnézeti kérdésekben, ellenzi például az LMBT-jogokat. Magát Ciolacot néha baloldali nacionalistaként jellemzik, és a szomszédos Magyarország politikája által inspirált autoriter tendenciákkal vádolják.
Sokáig úgy tűnt, hogy a miniszterelnök legfőbb riválisa is egy hasonló hátterű politikus lesz, mégpedig Mircea Geoană, aki egykor a PSD vezetője és 2009-ben annak elnökjelöltje volt. Akkor hajszál híján kikapott, és nemzetközi tapasztalataival (a közelmúltig a NATO helyettes vezetője volt) és több civil szervezet támogatásával megerősödve remélte, hogy javíthat az eredményén, de egy vontatott kampány után kiesett a népszerűségből.
Helyét a szélsőjobboldali Szövetség a Román Egységért (AUR) képviseletében George Simion vette át. Fő követelései között szerepel Moldova Romániához csatolása, miközben megvédi a nemzetet a "genderideológiával", a migránsokkal, a szekularizmussal stb. szemben. Nemzetközi szinten a román nacionalisták a Jog és Igazságossággal és a Orbánnal szövetkeztek, az ECR egyik legradikálisabb tagpártját alkotva az Európai Parlamentben.
Simion népszerűségének növekedése jelezte a jelenlegi közhangulatot, de nem meglepő módon a második fordulóban helyét egy másik szélsőjobboldali jelölt foglalta el, akit korábban az AUR többször is javasolt "szakértő" jelöltként a miniszterelnöki posztra. Călin Georgescu a szavazatok 23 százalékát szerezte meg, míg Lasconi a választók 19 százalékának támogatását kapta, valamivel megelőzve Ciolac miniszterelnököt. Simion a negyedik helyen landolt, Geoană messze lemaradva találta magát.
Egy Nyugat-ellenes fordulat
A szavazás első fordulójában győztes Georgescu soha nem viselt választott tisztséget, helyette állami és nemzetközi intézményekben futott be karriert. Többek között az ENSZ szerveiben is tevékenykedett, több éven át az emberi jogi főbiztos különmegbízottja volt, és szakértőként a mezőgazdaság és a fenntartható fejlődés területén nyújtott szakvéleményt.
Egy ilyen önéletrajz nem jelentett volna politikai karriert a szélsőjobboldal mellett, még kevésbé összeesküvés-elméletek terjesztésével, Georgescu mégis hírnevet szerzett magának például azzal, hogy a koronavírus-járvány idején kritizálta a vakcinákat, vagy megkérdőjelezte az éghajlatváltozás létezését. Nem titkolja a Nyugattal szembeni szkepticizmusát sem, az EU-t a román vagyon eltulajdonításával, a NATO-t pedig az ukrajnai konfliktus kiéleződésével vádolja. Az amerikai rakétapajzs romániai létét nemzeti szégyennek tartja, Putyint pedig hazáját szerető emberként dicséri, és honfitársainak azt magyarázza, hogy országuknak jót tenne egy kis "orosz bölcsesség".
A Nyugatnak annál is inkább van oka az aggodalomra, mert eddig Románia a nemzetközi szövetségek egyik legbiztosabb pontjának tűnt. A kormány és az ellenzék nagy része Európa-párti pártok, és bár a radikális AUR bírálja az EU-t, és kételyei vannak Ukrajna megsegítésével kapcsolatban, nem szólít fel az Unióból való kilépésre, nemhogy az Észak-atlanti Paktumból. A hivatalban lévő elnök, Klaus Iohannis valójában az egyik fő esélyes volt a NATO vezetői posztjára, mielőtt Mark Ruttét megválasztották volna a posztra. A NATO első számú esélyesének napjai azonban talán már elmúltak.
A második fordulóban a liberalizmus a nacionalizmus ellen
A második fordulóba kerülve Georgescu némileg lágyította mondanivalóját abban a reményben, hogy mérsékeltebb szavazókat tud megnyerni azzal, hogy elzárkózik néhány legellentmondásosabb véleményétől. Ugyanakkor nem mondott le a "békés" politikára való felhívásairól, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy kimegy az orosz követelések teljesítésére. Nem valószínű, hogy visszalépne a történelemmel kapcsolatos nézeteitől sem - a holokausztban részt vevőket, mint például Ion Antonescu diktátort, a Harmadik Birodalom szövetségeseinek, Románia nemzeti hőseinek nevezi.
Az ultranacionalista ellenfele Elena Lasconi, egykori háborús riporter és televíziós műsorvezető lesz, akit az ellenzéki jobbközép pártok blokkja indít. Ő teljesen más külpolitikai elképzelést kínál, az európai partnerekkel való szorosabb együttműködést helyezi előtérbe, és további támogatást ígér Ukrajnának. Ezzel szemben mindkét jelöltet összeköti a korrupcióval és hatalommal való visszaéléssel vádolt PSD-PNL kormánykoalícióval szembeni ellenszenv.
A kormányzó tábor vereségét legjobban az mutatja, hogy bár (nagyjából) a nyugatbarát szociálkonzervativizmust képviseli, a második forduló előtt dilemma elé került, hogy egy Nyugat-ellenes nacionalistát vagy egy progresszív gazdasági liberálist támogasson-e. A kormánypártiaknak a második forduló előtt nem volt más választásuk, mint egy Nyugat-ellenes nacionalista vagy egy progresszív gazdasági liberális. A jobbközép PNL gyorsan az utóbbi mellett döntött, míg a PSD, amelyet sokkolt a vereség (30 év óta először nem indít jelöltet a második fordulóban), egyelőre még mindig nem jelentette be döntését, azt a december 1-jére, vasárnapra, az elnökválasztás két fordulója közé tervezett parlamenti választásokra halasztotta.
Ami biztos, hogy a szociáldemokraták belsőleg megtörve lépnek be rájuk - a vereség után Ciolacu miniszterelnök bejelentette, hogy lemond az állam- és a pártvezetői tisztségeiről, függetlenül a következő szavazás eredményétől. Nehéz megjósolni, hogy a román radikális jobboldali fordulat mennyire erősödik meg a parlamentben. Georgescunak nincs saját pártja, és bár az AUR-nak ebből előnyt kellene kovácsolnia, az sem kizárt, hogy a PSD-PNL megtartja többségét. Ebben az esetben Romániának több évig tartó konfliktus várna a kormány és az elnök vagy az elnökség között, függetlenül attól, hogy december nyolcadika után ki kerül hivatalba.
