A lengyelországi esélyegyenlőtlenség tényezőinek alapos tanulmányozása megmutatná, hogy a saját sorsunk uráról szóló mesék teljes képtelenségek, mivel a sikert túlnyomórészt a szülők iskolázottsága, a háztartás vagyona vagy a születési hely befolyásolja.
This text has been auto-translated from Polish.
Október 15-én 18 órakor a Faktyczny Dom Kulturyban a szerzőkkel Nierności po polsku - Jakub Sawulski, Michał Brzeziński és Paweł Bukowski - beszélget Agnieszka Lichnerowicz. Meghívjuk Önta lengyelországi egyenlőtlenségről szóló első átfogó monográfia bemutatása köré szervezett találkozóra.
A szejm infrastruktúrával foglalkozó bizottságában, ahol a lakáspolitikát tárgyalták, a szociális oldalt Iwona Sroka asszony, az egyik legnagyobb lengyel fejlesztő, a Murapol igazgatótanácsának tagja képviselte. Sroka asszony határozottan támogatta a kormány lakáspolitikájának elindítását, beleértve a Kezdési hitelt, amely szerinte, ellentétben a 2 százalékos biztonsági hitellel, nem fog a lakásárak emelkedéséhez vezetni, mivel a gazdasági helyzet most más, mint egy évvel ezelőtt. A lakásépítés egyébként is a lengyel gazdaság lendkereke.
Sroka asszony nem tudná elmondani ezeket a fejlesztőbarát elméleteket, vagy legalábbis egy kicsit nehezebb dolga lenne, ha pontos adatokkal rendelkeznénk a hiteltámogatások ingatlanpiacra gyakorolt hatásáról. Ha a lengyel kormány a további kereslettámogatási programok létrehozását megelőzte volna egy részletes, az összes korábbi lakásprogram hatásait összefoglaló jelentés elkészítésével vagy megrendelésével, akkor nem lennénk védtelenek a lobbisták propagandájával szemben.
Ez egyébként minden olyan gazdaság- és szociálpolitikai programra vonatkozik, amelyet Lengyelországban évtizedek óta vakon vagy lobbizás hatására vezettek be. A legjobb példa erre természetesen a Nyitott Nyugdíjpénztárak elindítása volt, amelyet a pénzpiacok ösztönöztek Lengyelországba. Csak amikor világossá váltak a ZUS-nak a járulékok egy részétől való megfosztásának hatásai, amelyből az alapkezelők pazar jutalékokat szedtek maguknak, akkor kezdtek az egymást követő kormányok - először Tusk, majd Morawiecki (mint látható, Lengyelországban néha működik a politika folytonossága) - ütemes visszalépésekbe.
Ki szenved valójában, és ki húzza a gyapjút a szemünk felett?
A társadalmi-gazdasági helyzet ismeretében mutatkozó hatalmas fehér foltok következtében a kirívóan igazságtalan megoldások sokaságát tartják fenn, főként az érdekcsoportok és manipulált támogatóik aktív lobbizásának köszönhetően, akik meg vannak győződve arról, hogy egyszer ők maguk is csatlakozni fognak ezekhez a csoportokhoz (egyeseknek talán sikerül is).
A Krytyka Polityczna, Paweł Bukowski, Michał Brzeziński és Jakub Sawulski által nemrég kiadott könyv Nierności po polsku Nierności po polsku szerzői a statisztikai adatok minőségének javítását a "10 ötlet az egyenlőbb közpolitika érdekében" című könyvükben is szerepelnek. Közvetlenül ez nem fog jobb újraelosztást eredményezni, közvetve azonban mindenképpen. A lengyel egyenlőtlenségekről, a jövedelem és a vagyon elosztásáról, valamint az egyes szakmai csoportok és iparágak pénzügyi helyzetéről szóló igazság megismerése nemcsak a későbbi szociális programok és adóreformok jobb megtervezését teszi lehetővé, hanem mindenekelőtt a lengyel közbeszédben keringő különféle mítoszok eloszlatását is.
Az ilyen igazságtalan megoldások egyik példája, amelyet az érdekcsoportok lobbistái és támogatóik folyamatosan igyekeznek fenntartani, az egyéni vállalkozások adó- és járulékkedvezményei. Most a Lengyelország 2050 lobbistái megpróbálják ezeket a kiváltságokat még tovább kiterjeszteni azzal, hogy az arányos egészségügyi hozzájárulás eltörlését követelik. Érveik jól ismertek. A mikrovállalkozók, mint például az ingatlanfejlesztők, állítólag a lengyel gazdaság lendkerekét jelentik. Sajnos ezek a száguldozó vállalkozók borzasztóan megszenvedik a adókat és a járulékokat, pedig kevesebbet fizetnek, mint a főállású alkalmazottak.
Az egyéni vállalkozók lobbistái talán a fülünk fölött tekerik a nokedlit, hiszen valójában kevés pontos adatunk van az utóbbiak jövedelméről. Meglepő, hogy a lengyel növekedésnek ez az állítólagos motorja ilyen kevéssé kutatott. Olyan maradványinformációkra kell hagyatkoznunk, mint a Pénzügyminisztérium PIT elszámolási adatai, amelyek azonban nem a jövedelmek pontos eloszlását, hanem legfeljebb egész csoportok (pl. linzerek) átlagát rögzítik. A KSH sem teszi ezt, mivel a jövedelmekről szóló publikációinak nagy részét a teljes munkaidőben foglalkoztatottak béradataira alapozza, és még mindig a kilenc főnél többet foglalkoztató cégek béradataira. A KSH kiadványaiból legfeljebb azt tudhatjuk meg, hogy egy statisztikai vállalkozó háztartásában mekkora az egy főre jutó átlagos rendelkezésre álló jövedelem.
Az egyéni vállalkozók pénzügyi helyzetéről szóló rendszeres (pl. éves) és részletes jelentések megmutatnák, hogy kik vannak valóban bajban, és kik húzzák a talajt a szemünk elől, még többet küzdve. A közvélemény feketén-fehéren látná, hogy az átalányadózó vállalkozók drasztikusan elmaradnak más szakmai csoportoktól a jövedelmek tekintetében, ezért idiótaság őket még több kiváltsággal kényeztetni. A jövedelmek pontos megoszlásának ismerete segítene azonosítani azokat a kisvállalkozókat is, akik valóban nehéz helyzetben vannak - vannak ilyenek, bár ők a nagy kisebbségben vannak -, így hatékonyabban lehetne segíteni őket. Mindenekelőtt végre beláthatnánk, hogy a lengyel gazdaság lendkerekéről szóló történetek csak gúnyolódás - a JDG lendkereke legfeljebb az adóoptimalizálás. Ez nem azt jelenti, hogy a JDG-n mindenki csal - én igen, és nem csalok (vagy legalábbis nem próbálok csalni).
Vagyonfelhalmozás és esélyegyenlőtlenség
A KSH-nak pontos jövedelemeloszlást kellene adnia a teljes lakosságra és annak forrásaira vonatkozóan is - kiterjedve a teljes munkaidőben dolgozókra, a vállalkozókra, a nyugdíjasokra, a nyugdíjasokra és a segélyekből élőkre. Így megismerhetnénk a valódi osztályeloszlást Lengyelországban, és a felső osztályba tartozók nem tudnának úgy tenni, mintha középosztálybeliek lennének, több kiváltságot követelve. Azt is megtudhatnánk, hogy a jóléti juttatásban részesülők valóban madridi életet élnek-e, ahogyan azt az érdekcsoportok lobbistái és támogatóik elmélik, vagy pedig a szegénységben ragadtak, ahonnan nem tudnak kiszabadulni. Jelenleg a legrészletesebb jövedelemeloszlást a kiadvány Bérszerkezet foglalkozás szerint szolgáltatja, amely csak a teljes munkaidőben dolgozókra terjed ki, és amelyet kétévente tesznek közzé.
Hiányoznak a vagyoni egyenlőtlenségekre vonatkozó adatok is, ami egy nagy fehér folt a lengyelországi tudástérképen. A Lengyelországi vagyoni egyenlőtlenség szerzői emlékeztetnek az NBP Háztartási vagyon Lengyelországban című, nagyon sikeres felmérésére, amelyet Adam Glapiński alatt már nem folytatnak. A felmérésnek mindössze két fordulóját végezték el - 2014-ben és 2016-ban. Eközben a lengyel háztartások vagyoneloszlásának megismerése megmutatná a gazdasági egyenlőtlenségek valódi mértékét az országban, és segítene jobb adótörvényeket alkotni az öröklések és ajándékok tekintetében. Jelenleg a vagyon a közvetlen családon belül adózás nélkül átruházható, ami vagyongyarapodást és esélyegyenlőtlenséget eredményez.
Ez utóbbiak szintén feltáratlanok. Talán a legjobb tanulmány a IBE kutatás Az oktatási döntések meghatározó tényezői két fordulója volt, amely bemutatta, hogy az alacsony kulturális tőkével rendelkező háztartásokból származó és a periférián élő emberek számára milyen nehézséget jelent az oktatás megszerzése. És azt is megmutatta, hogy a magas szülői kulturális tőke hogyan segíti az oktatási sikert. Ez azonban egy 2014-es tanulmány, időközben sok minden változott azóta.
A lengyelországi esélyegyenlőtlenség tényezőinek alapos vizsgálata megmutatná, hogy a saját sorsunk uráról szóló mesék teljes képtelenségek, mivel a sikert túlnyomórészt a szülői végzettség, a háztartás vagyona vagy a születési hely befolyásolja. Így a különböző ismert emberek, akik generációk óta Varsóban élnek, nem beszélhetnének szabadon arról, hogy azért kerültek ki a szegénységből, mert az apjuk egy gyárban vagy az anyjuk egy boltban dolgozott - a fővárosban élni generációk óta az egyik olyan tényező, amely leginkább elősegíti a szakmai és anyagi sikert.
Az egyik agresszívan optimalizálja az adókat, a másik gondoskodik a munkavállalókról
A közvéleményben is népszerű, hogy a külföldi vállalatok kerülik a CIT-t. Egyes kommentátorok és lobbisták szerint ezért az állítólag önkéntes CIT-t el kellene törölni, és helyette egy bevételi (forgalmi) adót kellene bevezetni. A Pénzügyminisztérium ezért minden évben pontos jelentést tehetne közzé a CIT elszámolásáról, iparágak, a tőke nemzetisége és a költségszerkezet részletes elemzése szerinti bontásban. Így láthatnánk, hogy ki az, aki valóban agresszívan optimalizálja az adókat, és kinek vannak magas költségei, mert jól fizeti az alkalmazottait, vagy drága vállalkozást működtet. Láthatnánk a forgalmi adó valódi hatását is, amely valószínűleg lerombolná a legköltségigényesebb - vagyis a legfejlettebb - iparágakat, de segítene néhány olyan vállalkozásnak, ahol a költségek sokkal kisebb szerepet játszanak.
A lengyelországi gazdasági és szociális helyzet strukturált és alapos ismerete segítene az államnak és a szociális oldalnak - a valódi oldalnak, nem a fejlesztők képviselőinek - abban, hogy megvédje magát a lobbisták és tévelygő támogatóik káros befolyásától. Enélkül továbbra is érdekcsoportok által szórakoztatott állam maradunk, amelyben a hatalom és a pozíció előnye jelentősen segíti őket a győzelemhez.
