A döntés, hogy lesz európai mesterséges intelligencia, már megszületett. A kérdés már csak az, hogy ki fogja fizetni és milyen lesz. Lesz-e elég politikai akarat ahhoz, hogy az európai mesterséges intelligencia összeegyeztethető legyen a demokráciával és az emberi jogokkal? Ezt a kérdést a párizsi AI Action Summiton vitatták meg.
This text has been auto-translated from Polish.
A párizsi madárinfluenza-cselekvési csúcstalálkozó a kényszerített ünneplés légkörében zajlott. A workshopok és viták (részletek megtekinthetők) az éghajlat, az energia, a munka, a kollektív erőfeszítések, a globális verseny, az energia és a történelmi szükségszerűség témakörét érintették. A mesterséges intelligencia támogathatja az emberiséget, hozzáférést biztosíthat a tudáshoz, segíthet válaszokat találni összetett problémákra, de természetesen magában hordozza a visszaélés és az emberekkel szembeni irányítás veszélyét - a következő felszólalók által megfogalmazott aggodalmak inkább tompák voltak, és minden kétségekkel teli mondatot gyorsan egy optimista mondattal ellensúlyoztak.
Mert a döntés már megszületett. Európának egyszerűen nincs más választása, mint belépni egy technológiai versenybe, amely kezd némileg hasonlítani a hidegháborúéra, mert ez a feszültség, a konfrontáció, a fenyegetések, az arrogancia és a kegyetlenség légkörében zajlik, különösen az amerikai vállalatok részéről.
Donald Trump hivatali idejének kezdetén az USA bejelentette a Csillagkapu projektet, amelyre 500 milliárd dollárt kíván költeni, és a technooligarchák és Trump politikai szövetsége valósággá vált. Az elmúlt hetekben eközben Kína bemutatta a kínai startup DeepSeek projektjét, amely állítólag sokkal olcsóbb lesz, de az igazsághoz vajmi kevés köze van, inkább zavart kelt. Pedig a DeepSeek nem minden, amivel a kínaiak rendelkeznek. Ajánlom a Techstorie podcastot, amelyből megtudhatjuk, hogy Kínában már mintegy 200 különböző mesterséges intelligencia-modellt hoztak létre.
Európának tehát lehet saját AI-ja, vagy valaki máséra lesz kárhoztatva. A választás nyilvánvaló. Ha olyan mesterséges intelligenciát akarunk, amelyet demokratikusan alakítanak ki, amely tiszteletben tartja az etikát, amely a mi javunkat szolgálja ("a közjó", "a nagyobb jó", "a közjó" - e szlogen különböző változatai hallhatóak Párizsban), akkor a miénknek, európai - értsd: francia - kell lennie. A házigazdák hangosan játszottak a nemzeti büszkeségre, ami minden bizonnyal visszafogta a többi európai ország lelkesedését. A francia javaslatok mögött azonban nincs új ideológia - sem MEGA, sem DOGE -, csak demokrácia és európai értékek.
Amikor az USA és Európa megközelítésének különbségeit kommentálják, gyakran használják az "USA az innováció, az EU a szabályozás" szlogent. Az EU visszafogottsága, óvatossága és határozottságának hiánya olykor viccek tárgya, hasonlóan a németországi faxhoz vagy az Egyesült Királyságban a hideg és meleg víz külön csapjaihoz.
De nem kell választanunk a teljes dereguláció és a teljes ellenőrzés között. Lehet tisztességes szabályozásunk, amely nem gátolja a fejlődést - érveltek Petr Pavel, Justin Trudeau és Emmanuel Macron egymást követő politikusai. Hogyan? Saját európai mesterséges intelligenciánk kiépítésével. Kicsit megkésve Amerikához és Kínához képest, nekünk azonban még vannak lehetőségeink. Erősségeink - mondta Macron - az energia, amelyből Franciaországnak többlete van, és hatalmas innovációs potenciál. Az európai AI-projektbe Kanada és India is bekapcsolódik (Narendra Modi társszervezője az AI Action Summitnak), ami új geopolitikai alkut jelent.
A finanszírozás merész lesz, és többféle forrásból származik majd. Macron példaként említette a leégett Notre-Dame-székesegyház újjáépítését, amelyet lelkesedés és széles körű nagylelkűség kísért, és az eredmény meghaladta a várakozásokat. Macron most is hasonló lelkesedést szeretne kiváltani. Bejelentette, hogy Franciaország befektet az európai AI 109 milliárd euró, amelyhez az Egyesült Arab Emírségek (50 milliárd euró), Kanada (20 milliárd euró) és India is hozzájárul, és a piac Macron szerint az USA-val egyenértékű.
A mesterséges intelligencia tudja, hogyan kell a demokráciát működőképessé tenni?
Hogy miként lehet az európai demokratikus értékeket összekapcsolni a technológiai fejlesztésekkel, hogyan kell használni és hogyan kell képezni a mesterséges intelligenciát, arról külön esti rendezvényt tartottak, amelyen 30 országból több mint ezer ember vett részt. A technológia társadalom elleni felhasználásának példáit Szvetlana Tikhanouska mutatta be: egy Lukasenko hivatalnokai által készített deepfake-et, amelyben a karakterét felhasználva kijelentette, hogy elfáradt és feladja. A mesterséges intelligencia felhasználható az ellenzék üldözésére és a férfi és női polgárok kíméletlen ellenőrzésére - figyelmeztetett.
Pozitív példát hozott fel Audrey Tang programozó, Tajvan volt digitalizációs minisztere. Elmondta, hogyan döntött úgy a kormány, amelynek támogatottsága komolyan csökkent, hogy a mesterséges intelligencia segítségével megérti, mire van szüksége a polgároknak. Az emberek egy nagyon nagy, de véletlenszerűen kiválasztott csoportjának küldtek kérdéseket konkrét kérdésekkel kapcsolatban, például arról, hogy mikor kezdődjenek az iskolai órák. Ezek azonban nem népszavazási kérdések voltak, amelyekben elvárt IGEN - NEM válasz volt, hanem nyílt végű kérdések, amelyek hangulatokat, véleményeket, érzéseket, érzelmeket, tapasztalatokat vizsgáltak.
A tajvani kísérletet a görög agorától a modern állampolgári panelekig ismerjük - csakhogy a mesterséges intelligenciával ez nagyobb léptékben is megvalósítható. Nem néhány, hanem több százezer elme, tapasztalat, kontextus, álláspont és érdek bevonható egy-egy kérdés kidolgozásába. Klasszikus, civilizációs vívmány, amelyet a demokrácia megerősítésére törekvő gyakorlói álmodtak meg.
Amikor a tajvani kormány elkezdte alkalmazni ezt a módszert, a támogatottsága 10 százalékról 70 százalékra ugrott. Minden két fej nem egy, és a tömeg bölcsessége - a válaszok halmazából kinyert medián - nem rosszabb a szakértői tudásnál. Ráadásul a polgárok bevonása érzelmi értékkel bír, felelősséget és szolidaritást épít, segít megérteni mások véleményét és értékelni a különbségeket, és mindenekelőtt a kormányzatba vetett bizalmat. Az a kormány, amelynek hitelességét a nyilvánosság ily módon tesztelte, nehezebb reformokat is merészelhet végrehajtani.
Európában ez egy olyan szép történet, hogy szinte hihetetlen - különösen, ha Lengyelország rendkívül polarizált politikai színterére vonatkoztatjuk. Egy kormány, amely valódi problémákat akar megoldani? Egy kormány, amely meghallgatja a polgárait? A dereguláció kérdését úgy lehetne megoldani, ha a tajvani kormány nemcsak a vállalkozókat a Rafał Brzoska vezetésével hívná meg, hogy szólaljanak meg, hanem a munkavállalókat, a fogyasztókat, a szakszervezeteket - mindenkit.
Végül is a mesterséges intelligencia segítségével az egész EU-ban meg lehetne kérdezni a polgárokat magának a mesterséges intelligenciának az irányáról. Ez lehetővé tenné, hogy reagáljunk az emberek félelmeire, ahelyett, hogy lekicsinyelnénk azokat, és olyan megoldásokat erőltetnénk, amelyek már a nyilatkozatok szintjén is megkérdőjelezhetőek. Párizsban természetesen biztosítékokat adtak arra vonatkozóan, hogy az európai (azaz a francia) mesterséges intelligencia tiszteletben fogja tartani a polgárok szabad akaratát, de a vállalatok szabad akaratát is. (A rendezvényt elsősorban a befektetők számára szervezték; az egyetlen szakszervezeti képviselő ott Oliver Röpke volt, aki egyúttal a civil szervezeteket és a civil társadalmat is képviselte).
Ez a politikai akarat döntő szerepét juttatja eszünkbe, amely meghatározza, hogy egy eszközt hogyan fognak használni. A politikai akaratnak pedig szüksége van a társadalom bizalmára, amelyről a konferencia során többször is szó esett.
Eközben az emberek helyett döntéseket hozó szoftverekkel kapcsolatos tapasztalatok eddig nem tudtak bizalmat kelteni. Elég csak a könyvelőszoftver hibájára emlékeztetni, amely miatt az Egyesült Királyságban postai dolgozók százai veszítették el vagyonukat, egészségüket és családjukat, sőt, néha öngyilkosságba is belehaltak. Vagy az egészen friss és drasztikus gázai példa, ahol az Izrael által használt Lavender nevű mesterséges intelligencia a Hamász vezetőit volt hivatott gépelni, de lehetővé tette teljesen véletlenszerűen kiválasztott emberek százainak megölését.
A futárokat foglalkoztató vagy a sofőröket felügyelő platformok által használt ellenőrző és mozgósító eszközökben sem bízhatunk - nem törődnek az útviszonyokkal, a forgalmi dugókkal, az idő és a tér ellenállásával, amelyek leküzdéséhez az embereknek nagy erőfeszítésekre van szükségük. Az Amazon is példát mutatott arra, hogy az AI az alkalmazottak szigorú ellenőrzésére használta a mesterséges intelligenciát.
Az állam visszatérése
Mi kell a bizalmon kívül ahhoz, hogy Európa megvédje az AI-ötletét? Egy erős akadémia. Mariana Mazzucato, aki jelen volt a pódiumbeszélgetés résztvevői között, azzal érvelt, hogy az akadémiába történő állami befektetéssel az állam nemcsak gyűlölt szabályozóvá válik, hanem ösztönzi a fejlődést és az innovációt is. Ugyanakkor lehetőséget ad magának arra, hogy feltételeket szabjon, és garantálja, hogy az eredmény a közérdeknek megfeleljen.
Nyilvánvaló, hogy a mesterséges intelligencia kihívásai - akárcsak az éghajlat, egy világjárvány vagy a háborús fenyegetés - megkövetelik, hogy az állam piaci döntéseket hozhasson. Amerikában az oligarchák átvették az állam irányítását; Európa egészen más modellt kínálhat.
Egy ilyen történelmi szükségszerűséget emelnek ki a pódiumbeszélgetés résztvevői is az akadémiai vitában. A francia és a német egyetemek képviselői egyöntetűen azt mondják, hogy a tehetségek fejlesztésének és vonzásának előfeltétele az állami befektetés a tudományba. A nagy technológiai cégek által kínált fizetések már induláskor ötször magasabbak, mint amivel egy egyetem a fiatal doktoranduszokat csábítani tudja. A nagy technológiai cégek viszont, ahogyan azt az Egyesült Államokban láthatjuk, elszívják az állami forrásokat és a személyzetet, és monopolhelyzetre törekszenek. Az eredmény az innováció elsorvadása, mivel mindenki aláveti magát az uralkodó, tisztán üzleti értelmezésnek. A vitázók rámutattak, hogy ez nem történhetett volna meg, ha az állam olyan mechanizmusokat épített volna be, amelyek lehetővé teszik a tisztességes versenyt.
Úgy tűnik, hogy ez éppen az Európai Unióban lehetséges, és éppen - bár talán paradox módon - annak köszönhetően, hogy az Unió nemzetállamokra tagolódik. Ez lassan már meg is történik: a francia Mistral AI cég nemrég indította el chatbotját, amely szellemesen Le Chat néven fut (ez egy asszociációs játék, a külföldiek nevetnek azon, hogy Franciaországban minden szó "le"-vel kezdődik, tehát Le Chat, vagyis a macska, amelynek piros, füles digitális szájkosara a chatbot logója). A lengyel startup Spichlerz (Speak Leash) pedig a White-on dolgozik, amelyet már egy minisztérium is edz, és a költségvetésnek állítólag nincs se alja, se felső határa. Az európai országok a szoftverek megosztásával különböző, helyi igényekre szabott AI-modelleket fejleszthetnek ki.
Ezt az utat Peter Wang, egy AI-legenda és az Anaconda, egy ingyenes szoftveralapú adat- és AI-platform társalapítója mutatta be a felelős AI-ról szóló panelbeszélgetésen. Szerényen ült a hallgatóság között, sokáig emelte fel a kezét, hogy felszólaljon. Felállt, bemutatkozott, és arra buzdította az embereket, hogy ne féljenek, hanem hozzanak létre helyi modelleket, amelyeket közösségekre, iparágakra, társadalmakra terveznek. A Nobel-díjas Daron Acemoglu hasonlóan fogalmazott: "akkor leszünk sikeresek, ha két éven belül az AI-kutatók 80 százaléka odamegy a főnökéhez, és azt mondja: az a célom, hogy olyan technológián dolgozzak, amely segít a munkavállalóknak, olyan technológián, amely segít a polgároknak a róluk szóló adatok és információk ellenőrzésében".
Lesz tőke, vállalati érdekek vagy hatalom, amely ellene dolgozik majd ennek az iránynak, mondta Acemoglu, de lehetséges. Érdemes szembeállítani kijelentését a a kapituláció feltételeivel, amelyeket J.D. Vance pontokba szedve adott át: Az EU-nak befogadó és nyitott teret kell teremtenie ugyanannak a modellnek, amely Amerikát is monopolizálta.
Lengyelországban a talaj egyértelműen termékeny, és megnyitjuk magunkat az amerikai monopólium előtt mindössze évi 1 millió dollárért - öt évre. Bár a lengyel elnökség folyamatban van, Lengyelország részvétele ezen az európai eseményen eddig elhanyagolható volt.
Hogyan lehet lelkesedést generálni
Hogyan csavarjuk ki a lelkesedést, ami ahhoz szükséges, hogy az európai mesterséges intelligencia hatalom eszméjét adjuk, amikor a nyugati társadalom fáradt, nem motivált a részvételre, és annyi félelem van? Amikor munkahelyeket veszítünk el a mesterséges intelligencia miatt, és a hatalmon lévők a migránsok általi "nagyszerű helyettesítéssel" riogatnak minket? "A Klarna forradalmasította az ügyfélszolgálatot azzal, hogy egy fejlett mesterséges intelligencia asszisztenst vetett be 700 alkalmazott helyettesítésére," - számol be Julia az Infuture.intézet hírlevelében.
A jelentés World Economic Forum szerint a változás már 2030-ra a piac nagy részét átfogja, a robotizáció és az automatizáció felgyorsul, az adatfeldolgozás, az energiatermelés, -tárolás és -elosztás területei növekedni fognak, és mindezek a trendek súlyosbítják az egyenlőtlenségeket.
A mesterséges intelligenciával kapcsolatos kockázatok ezzel nem érnek véget. A valószínű forgatókönyv nem csak az, hogy a mesterséges intelligencia elveszi a munkahelyeinket, hanem az is, hogy hamarosan elkezd versenyezni az emberekkel az energiáért és a vízért. 2015-ben, alig 10 évvel ezelőtt ugyanebben a Párizsban történelmi jelentőségű megállapodás született a kormányok mozgósításáról az éghajlati katasztrófa ellen. A megállapodás elfogadását nagy lelkesedéssel fogadták. Ma már egyértelmű, hogy a hústermelők és az olajcégek érdekei győzedelmeskedtek, és az utolsó generációs fiatalokat, akik tiltakoznak ez ellen az őrület ellen, börtönbe zárják.
Válaszúthoz érkeztünk. A mesterséges intelligencia racionális, közérdekű szemlélete számos probléma megoldásában segíthet, beleértve az energiát és az éghajlatot, ugyanakkor - ahogy az egyik felszólaló keserűen kijelentette - a mesterséges intelligenciának szüksége van a bolygóra. A kérdés az, hogy a szolidaritás vagy a profit logikáját követjük-e. Aztán kiderül, hogy a bolygó elég lesz-e mindannyiunknak.
