Fél évszázaddal ezelőtt Jean-Marie Le Pen az SS és a gyarmatosító terroristákkal együtt létrehozta a radikális jobboldal egy apró csoportosulását - ma ez Franciaország legnépszerűbb pártja. Az ember meghalt, öröksége sajnos tovább él.
This text has been auto-translated from Polish.
A régi mondás szerint a halottakról beszélni jó vagy rossz. Ha ehhez tartanánk magunkat, Jean-Marie Le Pen nekrológjának üresnek kellene lennie, legalábbis a közéleti tevékenységéről szóló résznek. A Nemzeti Front alapítójának politikai karrierje ugyanis a gyűlöletkeltésre, a holokauszt tagadására vagy lekicsinylésére, a muszlimok bűnbakká tételére és a szüntelen bírósági csatározásokra épült, ahol Le Pen általában alperesként lépett fel.
Ironikus módon a francia szélsőjobb patriarchája éppen a "Charlie Hebdo" elleni támadás tizedik évfordulóján hunyt el, amellyel mindig is ellentétben állt. A szatirikus magazin egy időben a Nemzeti Front betiltásáért harcolt, nagyon jó okkal, különösen, ha megnézzük Franciaország legfőbb nacionalista pártjának és társalapítóinak gyökereit.
Le Pen náci kollégái
Amikor 1972-ben megalakult a Nemzeti Front, Jean-Marie Le Pen, akinek már volt egy rövid parlamenti tapasztalata, hiszen Pierre Poujade populista mozgalmának listájáról jutott be a Nemzetgyűlésbe, a párt vezetőjévé választották. Ez nagyrészt taktikai választás volt, mivel Le Pen az új párt alapítói közül a legmérsékeltebbek közé tartozott. Kik voltak tehát a többiek?
Közéjük tartoznak például a terrorista Titkos Hadsereg Szervezetének (OAS) tagjai, amely ellenezte a francia gyarmatbirodalom felszámolását, és amely felelős volt a De Gaulle elnök elleni sikertelen merényletkísérletért. Ehhez jönnek még a Vichy Franciaország felépítésében részt vevő második világháborús kollaboránsok, akik fasiszta milíciákhoz tartoztak, és felelősek voltak az ellenállás brutális elnyomásáért. Mintha ez nem lenne elég, a Nemzeti Front társalapítói a francia Waffen SS hadosztály SS-legényei voltak, mint például Léon Gaultier és Pierre Bousquet.
Utóbbit, aki az új párt pénztárosaként tevékenykedett, néhány évvel korábban kizárták a rasszista-nacionalista Európai Szabadságmozgalomból, mert nácizmust és szemináriumokat szervezett Adolf Hitler Mein Kampf olvasásáról. Bousquet-t viszont rögtön a háború után kollaborálásért guillotinezni akarták, de a halálos ítéletet végül többéves börtönbüntetésre változtatták. Az FN korai vezetői közül sok másnak is volt a múltjában nem végrehajtott halálos ítélet, börtönbüntetés vagy nemzeti degradációs büntetés (egy különleges szankció, amely megfosztja a kollaboránsokat polgári jogaik egy részétől), de Le Pen nem bánta, hogy egy ilyen káderekkel rendelkező szervezet arca lett.
Maga Jean-Marie sem állt messze tőlük nézeteiben. Ő is szépítette a kollaboráns Vichy-franciaországot, Pétain marsallt nagyobb hősnek nevezte, mint De Gaulle-t, és Algéria feladását az utóbbi megszégyenítésének tekintette. Le Pen egyébként egy tucat évvel a Nemzeti Front megalapítása előtt önkéntesként harcolt az észak-afrikai állam feletti francia uralom fenntartásáért - ez egy újabb hírhedt lap az életrajzában.
Az algériaiak kínzásától az elnökválasztás második fordulójáig
A Francia Algériában Jean-Marie Le Pen hírszerző tisztként szolgált, és megdöbbentő volt az a brutalitás, amellyel a nemzeti felszabadító FLN gyanúsított kollaboránsaival és néha a járókelőkkel is bántak. Számos beszámoló - áldozatok és harcostársak beszámolói egyaránt - beszélnek az algériaiak kínzásáról, áramütésekkel való kínzásáról és néhányuk kivégzéséről. Az egyik kihallgatási áldozat (akit megkínoztak és a gyermekei szeme láttára öltek meg) házában egy francia hadnagy elvesztette a kését, amely gyanúsan hasonlít az eredetileg a Hitlerjugend számára gyártott modellhez, és amelyre a "J.M. Le Pen 1er REP" feliratot vésték.
Az érintett maga is elismerte, hogy néhány évvel a háború után Algériában kínozták, de ezt azzal magyarázta, hogy kulcsfontosságú információkat kellett megszerezni a "terroristáktól", és a vádak nagy részét tagadta. Néha beperelte az őt civilek kínzásával vádoló médiát és történészeket, bár gyakrabban alperesként jelentkezett a bíróságon. Valóban, Le Pen politikai karrierjét ellentmondások, heves polémiák és gyűlöletbeszéd jellemezte.
Háborús bűnök mentegetéséért, az LMBT emberek elleni diszkriminációért, a vallási kisebbségek elleni támadásokért és a politikai ellenfelek sértegetéséért a Nemzeti Front alapítója összesen több mint 25 elítélést hallgatott meg. Ezek közül több Le Pen azon kijelentéseire vonatkozott, miszerint a gázkamrák csupán "a történelem egy részlete" - ezért halála után gyakran ironikusan azt állították, hogy Jean-Marie lett ez a részlet. Más perek Franciaországról alkotott rasszista víziójára vonatkoztak, amelyben nem látott helyet a rossz származású vagy vallású polgároknak. Az FN vezetője a társadalmat valódi és "papír" franciákra osztotta, fokozva a társadalmi feszültségeket.
Az állandó bírósági csatározások ellenére a Nemzeti Front egyre erősödött, és Jean-Marie Le Pen lett a vitathatatlan vezetője. A szélsőjobboldal a bevándorlás ellenességére, az euroszkepticizmusra, a radikális antikommunizmusra és az ultrakonzervativizmusra alapozva kampányait az 1980-as években meghonosodott a francia politikai színtéren, és minden egymást követő választáson a szavazatok tíz és egy tucat százalékát szerezte meg. Ez 2002-ben a baloldal széttöredezésének köszönhetően elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy az elnökválasztás második fordulójában bemutatkozhasson, ami akkor Franciaországot mélyen megrázta, és arra mozgósította a polgárokat, hogy tömegesen szavazzanak Chirac-ra, Le Pen ellenében.
Jean-Marie Le Pen nem tudta áttörni az üvegplafont, túl ellentmondásos és radikális figura maradt, míg lánya sikeresen demonizálta a Nemzeti Frontot, a legutóbbi választáson a szavazatok egyharmadát is megszerezve, és a jobbközép kormányt a nacionalista támogatástól tette függővé. Az idősebb Le Pen a pártból való kizárással fizette meg az árát, de még így is messzemenő rehabilitációt élt meg ő maga, ahogy azt a szélsőjobboldal doyenjének halálát követő reakciók is mutatták.
Az utcán ünnepelték a halálát, kormányzati körökben gyásszal fogadták
Természetesen Jean-Marie halálát politikai körei szomorúan fogadták, egy "államférfi" és "hazafi" halálát gyászolva. A baloldal viszont nem spórolt az elhunyt kritikájával, szemrehányást tettek neki minden gaztettéért, és józanul kijelentették, hogy az ember meghalt, de nem a politikai eszméi, amelyek ellen továbbra is küzdeni kell. Kevésbé kiegyensúlyozott véleményt vallottak sok francia spontán ünnepelték Le Pen halálát az összes francia nagyváros utcáin, ahol tűzijátékot gyújtottak és pezsgősüvegeket bontottak, mintha újév lenne.
Ezt viszont keményen elítélték a kormánykörök politikusai, élükön Bruno Retailleau konzervatív belügyminisztériumi vezetővel. A jobbközép hozzáállása itt leginkább a radikális jobboldal normalizálódását mutatja a francia mainstreamben. Az új kormányfő, François Bayrou igen békülékeny hangon nyilatkozott a Nemzeti Front alapítójának haláláról, Le Pent a francia politikai élet fontos alakjának és harcosának nevezte, de hallgatva hagyta rasszizmusát, hírhedt múltját vagy a rá nehezedő tucatnyi bírósági ítéletet. Egyébként a legtöbb macronista teljesen a hallgatást választotta, valószínűleg nem akarják kifejezni valódi véleményüket annak a pártnak az alapítóiról, amellyel informális koalícióban találják magukat.
Franciaország megváltozott 2002 óta, amikor Chirac elnök megtagadta a vitát a szélsőjobb vezetőjével, és a Le Pen elleni ellenzék a választók több mint 80 százalékát egyesítette. Ezek voltak azok az idők is, amikor a politikai centrum még a nacionalisták legfőbb ellenfelei közé tartozott, emlékezve eszméik káros voltára és a Nemzeti Front gyökereire. Egyszer volt, hol nem volt, amikor Le Pen és társai megzavarták Simone Veil, a Női jogokért folytatott harc arca és egyben zsidó holokauszttúlélő gyűlését, feléjük vágta, hogy "Nem félek tőletek, túléltem már nálatok rosszabb találkozót is, ti csak rövidnadrágos SS-esek vagytok".
Most örökösei egy lépésre vannak a hatalomtól, és szorgalmasan próbálják átírni a kényelmetlen múltat. Ezért érdemes felidézni Jean-Marie Le Pen valódi nézeteit vagy a Nemzeti Front többi alapítójának kilétét, mert bár a nacionalisták sokat tettek a megítélésük javításáért, az alma nem esik messze az almafától.
